Shalom gyülekezet (Shalom Khangeri)

Egy világnézet csak akkor bizonyul igaznak, ha a léthez és a világhoz fűződő viszonyunkat olyanná alakítja, amely aktív erkölcs vezette, mélyebb emberekké formál bennünket...

Aki nem eszik és azért hal éhen, éppúgy öngyilkosságot követ el, mint az, aki golyót röpít a fejébe. Aki Krisztust elutasítja, éppúgy elkárhozik, mint az, aki testestől-lelkestől az ördögnek szolgál.

Oldalunkon más igehirdető tanait is megosztjuk,amennyiben azt a szentírás fényében megvizsgálva,építőnek,igeinek és józannak találjuk....

Új szívet adok nektek... Az én lelkemet adom belétek... (Ez 36,26-27)

A természeti ember a maga ösztöneit és kívánságait gátlás nélkül kiéli, érvényesíti. Ha megütik, visszaüt, ha éhes, szerez magának, amit megkíván, elveszi. Ez nemcsak a kőkorszakban volt így, hanem ma is.

A kultúremberben a nevelés során kiépülnek bizonyos gátlások. A törvények megbüntetik a gátlástalanságot, ezért fékezi az ember az indulatait. De azok nem változtak, ugyanazok, mint voltak. Csupán megtanul viselkedni. Aztán lehet, hogy néha gátszakadás történik, amit a kultúroptimizmus nem ért, de mégis kellemesebb így az emberi együttélés.

A vallás még magasítja a gátakat, mert szerinte nemcsak a törvény, hanem Isten is jutalmaz vagy büntet. A régi diákrigmus szerint: Isten szeme mindent lát, el ne lopd a léniát! De a lopásra való hajlam megmarad a vallásos emberben is, legfeljebb visszateszi azt, amit már majdnem elvett.

A Biblia azt tanítja, hogy Isten a természetünket tudja megváltoztatni. Nem viselkedni tanít, hanem új indítékokat ad a benne hívőknek. Késszé és képessé teszi őket arra, hogy másként gondolkozzanak és más minőségű életet éljenek. „Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek... Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem..., hogy törvényeimet megtartsátok..."

Itt tehát már nem a gátakat magasítjuk, hanem egy új forrásból másfajta víz árad a folyóba, annak szennyezett vizét megtisztítja, és újra élet lesz benne (Ez 47). Tehát a víz minősége változik meg. Ez az újjászületés. Erre a radikális változásra magunktól nem vagyunk képesek, de Isten kegyelme elvégzi azt igéje és Szentlelke által.

A középkori keresztény Hithősök Szentírás tanulmányozásának egyik nagy következménye volt, az úgynevezett 5 Sola ÚJRA FELFEDEZÉSE. Vegyük sorra dióhéjban ezeket a latin nyelvű kifejezéseket, és a mögöttük meghúzódó isteni gondolatokat:

1. Sola Scriptura = Egyedül a Szentírás

Eszerint EGYEDÜL a Szentírásból ismerhető meg Isten valóságosan, illetve kizárólag a Szentírás lehet egyedüli kiindulási alapja, mércéje, és döntő bizonyítéka minden nemű hit és életkérdésnek, nem pedig az Szentírástól elrugaszkodott emberi tapasztalatok, vagy bizonyos egyházi méltóságok nyilatkozatai és tantételei!

2. Sola Gratia = Egyedül a Kegyelem

Eszerint – Isten – EGYEDÜL az ő ingyen kegyelme (meg és ki nem érdemelt jóindulata) által ismerteti meg magát az emberrel, mivel az képtelen magától közeledni Istenhez, és megismerni őt, bárminemű saját törekvésén (akaratán vagy cselekedetein) keresztül, hiszen akarata (és természete) a bűn foglya és szolgája Ádám bűnbeesése óta, s így megromlott természetéből adódóan nem tud engedni Istennek.

3. Solus Kristus = Egyedül Krisztus

Eszerint – korszakunkban – Isten EGYEDÜL Krisztus által jött közel az emberhez, így kizárólag őáltala jöhet létre valódi kapcsolat a teremtő és az ember között, illetve csakis Krisztusban menekülhet meg (üdvözülhet) mindenki a bűntől és annak összes következményétől (köztük az örök kárhozattól), s nem bizonyos egyházhoz való tartozás, vagy egyházi méltóságok tanításainak megtartása által.

4. Sola Fide = Egyedül a Hit

Eszerint EGYEDÜL a hit (bizalomra és meggyőződésre jutás) - kegyelemből adatott isteni ajándéka - által kerülhet életközösségbe az ember Istennel, Jézus Krisztusban(által), így egyetlen olyan jó cselekedet sincsen, ami miatt az ember kedvessé és befogadottá válhatna Isten előtt, illetve Istennél! 

5. Soli Deo Gloria = Egyedül Istené a Dicsőség

Vagyis MINDEZEKÉRT – a Szentírás általi Isteni önkijelentés és akarat felismeréséért, a megmentő kegyelemben (jóindulatban) való részesülésért Krisztus megismerése által, illetve ezeken keresztül az üdvözítő (megmentő) hit ajándékában való részesedésért – EGYEDÜL Istené a Dicsőség, s az embernek ezekben semmi érdeme nincsen! 

Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy a sötét középkornak nevezett időszakban ismerték fel (újra) ezeket a hitigazságokat azok a hithősök, akiknek e újra felismeréseit mostanság is szükséges hangsúlyoznunk, hiszen napjainkban sok olyan – sötét középkori – elhajlás történik bizonyos egyházi tanításokban és felekezetekben, ami ezeknek az alapvető igazságoknak a nemismeréséből vagy meg nemértéséből fakad, noha olykor jóval érettebbeknek gondolják magukat hit dolgiban, mint hitünk – közel ötszáz évvel ezelőtt élt – elődei.

Áldásokat Istentől!