A következő történetünk legyen a szamaritánus története.
Lukács 10.30-37.(olvasd el)
Sok esetben hallhattuk ezt a történetet is másként. Szintén evangélizációs összejöveteleken hallhattuk... „Jézus a szamaritánus aki meggyógyít és talpra állít”..
De valójában nem ez a tanulsága a történetnek. Persze hozzá teszem, hogy semmi gond nincs az evangélizációs változattal, hiszen az is építő és igaz akár élet mentő is lehet. De szerintem maradjunk a biblia valóságos tanításánál vagy úgy mond tanulságánál.
Az ó szövetségből tudhatjuk, hogy a babiloni fogságban a zsidók keveredtek más népekkel. Majd miután felszabadultak a rabszolgaság alól voltak akik minden kapcsolatukat megszakították a nem zsidó népekkel. Viszont voltak akik nem akarták elhagyni családjaikat, fölvállalták, hogy más népekkel keveredtek és így élték tovább az életüket. Ezeket a más népekkel keveredett zsidókat nevezi a biblia Samáriaiaknak. Sajnos a Zsidók és a Samáriaiak nem kedvelik egymást. A zsidók alacsonyabb rendűnek tekintik őket mert már nem tiszta zsidók, hanem keveredett nép.
A történet tanulsága szerint egy törvénytudó vagyis egy olyan ember aki nem a keveredett népből való, vagyis magát felsőbbrendűnek tartó ember föl tesz egy kérdést a mesternek. Ki az én felebarátom? Luk 10.29.
Jézus nagyon bölcsen válaszol a történet szerint, hiszen akik elkerülik a sebesültet azok pont igazi zsidó emberek akár a lévitát akár a papot nézzük. Viszont akit lenéz a törvénytudó mert keveredett népből való (samaritánus), pont ő segít a bajbajutotton.
A mai világban is láthatjuk ezt a gondolkozásmódot. Akár milyen származású legyen az ember magyar, német, roma stb...
De a történet tanulsága szerint nem vagyunk felsőbbrendűek senkinél és a felebarátod az aki épp segítségre szorul és a kezedben van a lehetőség arra, hogy segíts.
